Dr. Tóvári Judit honlapja

Honlap Írjon nekem! Honlap-térkép Fogalmak szótára Segédkönyvtár

 


 

Hivatkozáskészítés A dolgozat szerkezete Dokumentáció-készítés Bibliográfia-szerkesztés

 

Honlap
Fel

 

 

 

A dolgozat nagyobb szerkezeti egységei

Címoldal

Tartalomjegyzék

Bevezetés

A kutatási eredmények részletes ismertetése

Függelék

A bibliográfia

Példa hivatkozásjegyzékre

Példa irodalomjegyzékre

 


A címoldal

Az intézmények általában előírják, hogy mit kell tartalmaznia a címoldalnak. Dolgozatának beadásakor ezt figyelembe kell vennie!

A címadatokról érdemes annyit megjegyezni, hogy dolgozatának többféle címadata is lehet, úgymint

t        főcím és

t        alcím.

E két címadat közül a főcím az elsődleges, azt tipográfiailag is ki kell emelnie. A dolgozat megírásának folyamatában az utolsó szakasz a végleges főcím megfogalmazása. Ez talán furcsán hangzik, de ha figyelembe veszi, hogy a főcímnek a mondanivaló tartalmát kell kifejeznie, akkor világossá válik, hogy azt csak akkor tudja megtenni, ha már véglegesítette a tartalmat. Amikor szakdolgozatot választ, nem szűken vett címet, hanem témát választ. A kutatómunka folyamatában dől el, hogy a témán belül mi lesz az a szűken vett terület, amiről írni fog.

A főcím megfogalmazására érdemes nagy figyelmet fordítani! A főcím a tartalom ígérete is egyben. Ha többet ígér, mint amit a dolgozatában teljesít, félrevezeti az olvasót. Ha pedig kevesebbet sejtet a tartalomról, negatív irányban befolyásolja az olvasót, még mielőtt belekezdett volna az olvasásba.

A túl hosszú főcím zavaró lehet, ezért egy ügyesen megfogalmazott alcímmel kiegészítheti, pontosíthatja, magyarázhatja a rövid főcímet.

A címoldalnak a címadatokon kívül információt kell adnia

t        a szerző nevéről (és szakjáról),

t        a fogadó intézmény nevéről és

t        a benyújtás évéről.

A tartalomjegyzék

A tartalomjegyzéket célszerű a dolgozat elején, a címoldal után elhelyezni. Ennek az az egyszerű oka, hogy az írásmű kézbevétele után azonnal áttekintést ad a dolgozat szerkezetéről. A fejezet- és alfejezet-címek után ne felejtse el megadni az oldalszámot!

A bevezetés

Mielőtt egy hosszabb-rövidebb tanulmányt elkezd olvasni valaki, szeretne áttekintést kapni arról, hogy

t        a téma hol helyezkedik el a megelőző kutatások rendszerében,

t        miben volt egyetértés vagy vita a téma korábbi kutatói között,

t        mi volt a célja a vizsgálattal,

t        azt milyen módszerrel folytatta és ezzel összefüggésben szükség lehet a források részletesebb bemutatására, végül

t        célszerű saját eredményeinek nagyon rövid összefoglalása, mintegy az olvasó további érdeklődésének fenntartása érdekes mondanivaló ígéretével. Itt a szerző nagyon röviden előrevetíti, hogy miről fog írni a téma részletes kifejtése során.

Az elemzés, vagyis a kutatás eredményének részletes ismertetése

Mindenekelőtt elengedhetetlen anyanyelvünk magas fokú ismerete és célszerű stilisztikai tankönyvek ismételt tanulmányozása!

A kutatási eredmény leírásának világos okfejtéssel kell történnie. A mondanivaló áttekinthetőségét elősegíti, ha a dolgozatot fejezetekre, illetve alfejezetekre bontja. Már a fejezet, illetve alfejezet címe is sokmindent elárul a mondanivalóról, mintegy előre összefoglalj azt, orientálva az olvasót.

Nehézséget szokott okozni a számszerű adatok szöveges elemzése. A számszerű adatok halmazában az olvasót ellenőrizhető módon el kell igazítani. Biztosítani kell, hogy a szerző számításait az olvasó maga is ellenőrizhesse, utószámításokat végezhessen (ha akar). A kutatási eredmény részletes leírásában az adatok – elemzés – értelmezés hármas egységét biztosítani kell. Ezek az egységek nem élhetnek önálló életet, egységes egésszé kell összeállniuk a szöveggel. Konkrétabban: számszerűsíthető adatait közölheti táblázatokban, grafikonok, diagramok formájában, de csak illusztrációként és a szövegnek azon a részén, ahol az elemzés ezt az illusztrációt megkívánja. Az azonosíthatóság érdekében adjon címet és sorszámot a táblázatoknak és az ábráknak. Ezzel saját dolgát is megkönnyíti, mert a szövegben egyszerűen tud azokra hivatkozni. Áttekinthetőbb a mondanivaló, ha a táblázat megelőzi azt a szöveget, amelyik értelmezi azt.

A dolgozat lényeges (mert önálló gondolkodást tükröző) része saját következtetéseinek a levonása. Ezért ennek kifejtésére különös gondot kell fordítani.

És végezetül foglalja össze röviden mindazt, amit elmondott, különös hangsúlyt fektetve az elért eredményekre.

A függelék

Míg a dolgozat szöveges részének a feladata a kutatási eredmények ismertetése, a következtetések levonása, a mondanivaló bizonyítása, addig a függelék feladata, hogy a bizonyításhoz konkrét adatokat, tényeket és egyéb bizonyító erejű dokumentumokat közöljön. Ezeknek olyan esetekben van jelentőségük, amikor nem nyomtatásban megjelent dokumentumra hivatkozik, vagy eredményeit empirikus kutatással érte el és azt szeretné bizonyítani konkrét adatokkal.

Függelékbe tehát túlnyomórészt olyan adatok kerülnek, amelyek

t        konkrét információkkal támasztják alá a szöveges részben leírtakat, segítenek az ott közölt adatok értelmezésében, megértésében,

t        adatokat közölnek vagy összegyűjtött adatok elemzését teszik közzé (kérdőíves vizsgálatok, felmérések adatainak elemzése),

t        nyomtatásban meg nem jelent iratok (például levelek az érintettek hozzájárulásával), amelyeknek adatai nem kerülnek be a dolgozat bibliográfia részének tételei közé.

Ezekre a függelékbe került nem publikált dokumentumokra ilyesféle hivatkozás történhet a szövegben:

­"A felmérés (1.sz. függelék), amelyet 80 családnál végeztünk és a válaszok (2. sz. függelék) világosan jelzik, hogy…".

Vagyis az 1. sz függelékben látható az a kérdőív, amellyel a felmérést végezték, a 2. sz. függelék pedig a válaszok összesítését tartalmazza.

2. sz. függelékben:

3. sz. kérdés: Az elmúlt egy hétben vásárolt-e Julius Meinl-csomagolású tejet?

A 80 megkérdezett családból 75 válaszolt a kérdésre:

45 nem

25 igen

5 nem tudja

 

Ne szaporítsa azonban a függeléket olyan dokumentumok közlésével, amelyeknek nincs bizonyító erejük a szöveges rész állításaival szemben!

A bibliográfia

Egyetlen komoly szaktudományos munka sem képzelhető el irodalomjegyzék nélkül!

A dolgozat nagy valószínűséggel kétféle bibliográfiát fog tartalmazni:

t        hivatkozások jegyzékét és

t        a felhasznált irodalom bibliográfiáját.

E kétfajta jegyzék célja más és más:

t        A hivatkozások jegyzékét a dolgozatában szószerint vagy gondolattartalom szerint idézett művekre való hivatkozással állítja össze. Közvetlen kapcsolatot hoz létre a szövegben idézett gondolat és a mű bibliográfiai adatai között.

A szövegben a hivatkozás történhet a "név-év" (Harvard) vagy a számozásos módszerrel. Ha a Harvard módszerrel hivatkozott, a hivatkozások jegyzéke a dolgozat végére kerül, a bibliográfia tételei pedig szerzői betűrendben követik egymást.

Ha a számozásos módszert választotta, a hivatkozások jegyzéke vagy lábjegyzetbe, vagy végjegyzetbe kerül, a tételek mindkét esetben a hivatkozások növekvő számsorrendjében követik egymást.

t        A dolgozatot záró másik fajta bibliográfiának – a dolgozat jellegétől függően – többféle célja lehet és a cél függvényében változhat a címe és a tételek sorrendje is. Bármi is e bibliográfia célja, nem hoz létre közvetlen kapcsolatot a dolgozat szövege és a művek könyvészeti adatai között. Nézzünk egy pár lehetséges célt:

1.         A felhasznált irodalom jegyzéke arról tájékoztat, hogy a dolgozat megírásához milyen más kutatások eredményeit olvasta el. Ez a jegyzék tehát csak az olvasott művek adatait tartalmazhatja.

2.        Irodalomjegyzék vagy egyszerűen csak Bibliográfia. Ez a cím nem mondja meg egyértelműen, hogy milyen irodalmat kell tartalmaznia. Érthető alatta, hogy a téma teljes szakirodalmát célozza meg, de gondolható az is, hogy csak az elolvasott művekről tájékoztat. Mivel nem egyértelmű, esetleg kifogásra adhat okot. Ha egy cím nem egyértelmű, általában bizalmatlanság vetődik fel vele szemben, amit célszerű elkerülni.

A dolgozatot záró bibliográfia szerkezete függ a dolgozat témájától, de erősen befolyásolja a szerző törekvése a pontos és alapos tájékoztatásra. A bibliográfia szerkezetének kialakításával a szerző újabb bizonyságot tesz a téma szakirodalmának és a tudományág belső struktúrájának alapos ismeretéről. Összeállíthatja a bibliográfiát egyszerű szerzői betűrendben, amivel ugyan eleget tett tájékoztatási kötelezettségének, de nem árult el semmit abból, hogy hogyan minősíti e műveket.

Csupán néhány lehetséges szempont a bibliográfia összeállításához a tudományterület függvényében:

a)    Valamely szerző munkásságát elemző dolgozat:

t        Az elemzett szerző művei. Ezt tovább lehet bontani könyvekre, folyóiratcikkekre, illetve kéziratban maradt művekre. Egy-egy alfejezeten belül a tételek megjelenési időrendben követik egymást. Ha viszont készült a szerzőről életrajzi bibliográfia, annak az adatait kell megadni.

t        A szerzőről megjelent írások és egyéb dokumentumok. A dolgozat témájától függően a bibliográfiának ez az alfejezete is lehet időrendi, de lehet szerzői betűrendes is. Az időrendi elrendezéssel inkább történetiséget dokumentál. (Például akkor van jelentősége, ha a dolgozatban lényeges szempont volt az elemzett szerző megítélése a változó politikai viszonyok között.)

b)    Történettudományi vonatkozású dolgozat:

t        Levéltári források

t        Forráskiadványok

t        Bibliográfiák, repertóriumok

t        Feldolgozások. Ezen belül a szűkebb téma követelményei szerint tovább lehet bontani az anyagot.

A bibliográfia-tétel elemei

A dolgozat végén közölt bibliográfia célja azoknak az információknak a közvetítése, amelyeken keresztül a művek visszakereshetők és azonosíthatók. A bibliográfia-tételnek ezért tartalmaznia kell

t        A szerző nevét

t        A mű címét

t        A megjelenés helyét

t        A kiadó nevét

t        A megjelenés évét

t        Az oldalszámot

A tételeket elláthatjuk sorszámmal is, de ez nem elsőrendű követelmény.

Példaként bemutatunk egy történettudományi dolgozathoz készült forrás- és irodalomjegyzék-részletet. A példaként idézett dolgozatban a forrásokról a kutatás módszertanának leírása keretében a bevezetés ad számot, az irodalomjegyzéket a dolgozat végén helyezte el a szerző. Az irodalomjegyzék címe azt fejezi ki, hogy a téma gazdag irodalmából a szerző mit tartott fontosnak.

A szerző nevének alakja a bibliográfiában[1]

Mindenekelőtt szükséges a szerző fogalmának a tisztázása, illetve a szerző és a közreműködő funkciójának a megkülönböztetése. A szerző a dokumentum szellemi tartalmának a létrehozója, a szellemi tartalomért felelős személy vagy testület. A közreműködő pedig az a személy vagy testület, aki/ami közreműködik a szellemi tartalom szemléletesebbé tételében. Például lefordítja, sajtó alá rendezi, illusztrálja, szerkeszti, válogatja, stb. az eredeti művet. Tehát mind a szerző, mind a közreműködő lehet természetes személy, de lehet testület is.

A modern névhasználatban a személy neve családnévből (vagy a családnév funkcióját betöltő felvett névből) és egyéni névből áll. A nemzeti névhasználatnak megfelelően a magyar, kínai, japán és új-zélandi személyek nevének első eleme a családnév, ezt követi az egyéni név. Más népeknél a névelemek sorrendje fordított, egyes országokban, illetve nyelvterületeken pedig atyai név (patronima is részét képezi a személy nevének.

Például :

Anton                           Pavlovics              Csehov

egyéni név                         atyai név               családnév

A személy családneve a modern névhasználatban lehet egyszerű név, összetett név és névelőzékes családnév, illetve ez utóbbiak kombinációi.

Az egyszerű személynév

Az egyszerű név egy elemű családnevet jelent, például Petőfi Sándor.

Egyszerű nevek esetén a bibliográfiában a személy névelemei közül elsőként a családnevet kell feltüntetni, ezt követi az egyéni név és az atyai név (ahol van). Idegen szerzőkre történő hivatkozáskor tehát az esetek többségében a névelemek megfordítására van szükség az eredeti névhasználathoz képest.

Például:

Čehov, Anton Pavlovič

Ez a névalak lesz a bibliográfiatétel betűrendbe sorolását lehetővé tevő alak, aminek az első szavát rendszónak nevezik. Ha az eredeti névalak nem latin betűs, a nevet – betűről betűre haladva – át kell írni latin betűkre, azaz transzliterálni kell[2]. Erre a tudomány egyetemessége, az információ nyelvi határoktól független visszakereshetősége miatt van szükség. A könyvkiadásban a szerző neve a hangzás szerinti átírás szabályai szerint kerül a címoldalra. A fenti példában szereplő orosz szerző neve egy magyar fordítás címoldalán Csehov alakban, míg egy német nyelvű fordítás címoldalán Tschehov alakban fordul elő. Mivel ugyanannak a szerzőnek a művei több nyelvterületen is megjelenhetnek, a szerzőre történő hivatkozás csak egyféle névalakban történhet, mégpedig abban az alakban, amelyik a betű szerinti átírás szabályai szerint minden nyelvterületen azonosan értelmezhető. Csak így lehetséges, hogy a szerző művei egy helyen, a szerző azonos névalakja alatt legyenek visszakereshetők.

A rendszót a névelemek eredeti sorrendjéből kiindulva kell megállapítani úgy, hogy ha az eredeti névhasználat szerint más névelem megelőzte, azt a névelemet hátra kell vetni. A névelemek sorrendjének megváltozását vessző jelzi.

Még bonyodalmasabb a szerző bibliográfiába sorolási névalakjának megválasztása olyan esetekben, amikor

t        az eredetileg nem latin betűs névalakú szerző latin betűs nyelven ír, illetve nyelvterületen él. (Például az USA-ban élő, angol nyelven publikáló orosz névalakú szerzők),

t        névelőzékes nevű szerzők esetén

 
Az összetett név

Összetett a név, ha több családnév típusú elemből áll. A családnevek kötőjellel vagy anélkül is kapcsolódhatnak egymáshoz.

A névelemek eredeti sorrendje idegen nevekben:

Egyéni név

Összetett családnév

Eugenie

Breitbort-Schuchmann

Mario

Roselli Cecconi

Magyar személy összetett névalakja a nemzeti névhasználata szerint:

Összetett családnév

Egyéni név

Bajcsy-Zsilinszky

Endre

Egymáshoz kötőszóval kapcsolódó családnevek:

Egyéni név

Kötőszóval kapcsolódó családnevek prefixummal vagy anélkül

Ovidio

Saraiva de Carvalho e Silva

Enrique

Saladigras y Zayas

Jellemző az összetett nevek használata például a spanyol nyelvterületre, ezért ezen a példán mutatjuk be a név jellemző összetevőit.

Abból az elméleti alapvetésből kiindulva, hogy a modern névhasználatban általában a családnév a rendszó, az összetett nevek esetében – mivel ezek több családnévből állnak – a családnevek együtt alkotják a rendszót akár kötőjellel kapcsolódnak egymáshoz, akár nem. E szabály alól a kötőjel nélkül kapcsolódó, külön szóként írott családnevek esetén kivételt csak a dán, ír, norvég, portugál és amerikai összetett nevek, valamint a dél-afrikai asszonynevek képeznek. E nevek esetén a névösszetétel második eleme a rendszó.

A névelőzékes családnév

Névelőzékes a név, ha a családnevet prefixumok előzik meg:

a)     névelő (el, l’, la, le, les, li, lo)

&       Manuel Antonio Las Heras

b)    előljáró (af, an, auf, auf dem, auf der, d’, da, dagli, dai, dal, dalla, dalle, das, de, dei, de la, de las, de los, degli, delle, dos, in, ten, ter, van, van den, van der, van’t, ver, von, von der, zu),

&                Friedrich von Schiller

c)     előljáró és névelő

&                Jean de La Fontaine

d)    előljáróval összevont névelő (am, auf’m, aus’m, del, della, des, du, im, vom, zum, zur)

&                Arnold zum Berg

e)     minősítő névelőzékek, mint

a szent szó különféle nyelvű változatai: Saint, Sainte, San, Santa, St., Szent,

&              Jacques Saint-Simon

a családi kapcsolatra utaló szavak:

Ben, Fitz, M’, Mac, Mc = fia valakinek ; A’, Ap’, O’ = leszármazottja valakinek ;  Sobrinho = unokafivér, Junior = ifjabb, Pai=apja, Net(t)o=unokája, Filho=fia.

&    Henry O’Connor

Névelőzékes családnevek rendszavának megválasztásakor az eldöntendő kérdés, hogy a névelőzék részét képezi-e a rendszónak vagy sem.  A névelőzék a rendszó részévé válik,

t        ha a névelőzéket kötőjel kapcsolja a családnévhez vagy azzal egybeírják,

t        ha a prefixum minősítő névelőzék.

&                Nemzeti névhasználat szerinti névalak: Augustin de La-Rosa Toro

A névalak a bibliográfiatétel betűrendbe sorolásához: La-Rosa Toro, Augustin de 

A példában a névelőzék (La) a rendszó első eleme, mert kötőjellel kapcsolódik a családnévhez.

&                Nemzeti névhasználat szerinti névalak: Claude Saint-Benoit

A névalak a bibliográfiatétel betűrendbe sorolásához: Saint-Benoit, Claude

A példában a névelőzék (Saint) a rendszó első eleme, mert minősítő névelőzék.

&    Nemzeti névhasználat szerinti névalak: Gilbert Albott A’ Beckett

A névalak a bibliográfiatétel betűrendbe sorolásához:  A’ Beckett, Gilbert Albott

A példában a névelőzék (A’) a rendszó első eleme, mert családi kapcsolatra utaló szó (minősítő névelőzék).

 

A személy nyelvi hovatartozásának a megállapítása

Ha a névelőzék névelő, elöljáró vagy névelővel összevont elöljáró és az nem kapcsolódik kötőjellel a családnévhez, a személy nemzeti, illetve nyelvi hovatartozása dönti el, hogy a prefixum része-e a rendszónak vagy sem. Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy mit jelent a személy nyelvi hovatartozása.

Ebben a kérdéskörben azt kell vizsgálni, hogy a személy jellemzően milyen nyelven ír, illetve melyik államnak a polgára és nem azt, hogy nevének alakja melyik nyelvterületre jellemző. (Ez a szabály vonatkozik például az Egyesült Államokban élő, angol nyelven publikáló orosz névalakú szerzőkre is.)

 

&                Az alábbi példában a névelemek eredeti sorrendje azt sugallja, hogy a szerző német:

Irma von Starkloff Rombauer

A név egységesítése előtt feltétlenül tisztázni kell, hogy csak a névalak német-e, vagy a személy nyelve is, azaz a szerző milyen nyelven ír. Ehhez igénybe vehet könyvön kívüli forrásokat (például lexikonokat, kézikönyveket), de maga a könyv is tartalmazhat olyan járulékos információkat, amelyek segítenek a személy nemzeti hovatartozásának az eldöntésében.

A könyv angol nyelvű, New Yorkban adták ki, nem tartalmaz utalást a fordításra. A fülszöveg információja szerint az Amerikában élő Rombauer asszony legújabb művéről van szó. Ezek az információk valószínűsítik, hogy a könyvet a szerző eredetileg angol nyelven írta.

A szerző nyelvi hovatartozása szerint tehát Egyesült Államokban élő angol, neve névelőzékes összetett asszonynév.

&    Ennek alapján a névalak a bibliográfiatétel betűrendbe sorolásához:

Rombauer, Irma von Starkloff

 

A bibliográfiatétel személynév szerinti betűrendbe sorolásakor tehát végig kell gondolni:

    A személy nyelvi hovatartozását

Ennek forrásai:

a könyv járulékos információi:

a szöveg nyelve és a fordításra való utalás megléte vagy hiánya,

a könyv előszava,

a “fülszöveg” információi

lexikonok, kézikönyvek

?     A névelemek funkcióit (egyéni név, családnév, prefixumok minősítése)

ƒ      A családnév típusát (egyszerű név vagy összetett név)

?                  A névelőzék része-e a rendszónak vagy sem

A rendszó megállapításának módja több elemű nevek esetén

Több elemű neveknél az esetek egy részében komoly nehézséget okoz a nemzeti névhasználat szerinti alakból a rendszóértékű elem megválasztása. Ilyen esetekben tanácsos a névelemek minősítése.

Nézzük ezt elemenként az alábbi összetett ír név példáján:

A nemzeti névhasználat szerinti forma: Domhnall Mac Donnchadha Ó Briain

Domhnall: első megközelítésben nem sikerül minősíteni a névelemet, mert nem tudja megállapítan, hogy családnév-e vagy egyéni név.

Mac: családi kapcsolatra utaló minősítő névelőzék és mint a neve is mutatja, megelőzi a családnevet, tehát az utána következő névelem, a

Donnchadha: családnév.

Ó: minősítő névelőzék, ami esetünkben a második családnevet előzi meg.

Briain: második családnév.

Most már vissza lehet térni az első névelemhez (Domhnall), amiről a többi lehetőség kizárásával megállapítható, hogy a személy egyéni neve, vagyis semmiképp nem része a rendszónak.

Az elemzéssel arra a következtetésre jutott, hogy mivel több családnév is van a személy nevében, összetett névről van szó. Ezt követően meg kell állapítani a személy nemzeti hovatartozását ahhoz, hogy az összetett családnévből ki tudja választani a rendszó-értékű elemet. Miután megállapította, hogy ír személyről van szó, kiválasztható a rendszó is, miszerint összetett nevű ír személyek esetén a rendszó a második családnév. A második családnevet is megelőzi azonban egy családi kapcsolatra utaló névelőzék, ami minden nyelvterületen része a rendszónak. Az elemzés alapján tehát az egységesített név:

Ó Briain, Domhnall Mac Donnchadha

Összefoglalva tehát a névelőzékes nevek első elemének megállapításával kapcsolatos szabályt:

t        a Szent szó különféle nyelvű változatai, a családi kapcsolatra utaló kifejezések (például O’; Mac, Mc, stb.) és az előljáróval összevont névelő elválaszthatatlanok a családnévtől,

t        a névelő, előljáró helye viszont nyelvterületenként változik:

a)      A névelőzék része a rendszónak a személy nyelvi hovatartozása alapján:

t      az angol nyelvterületen,

t      Belgiumban (hivatalos nyelv a holland és a francia),

t      a francia nyelvterületen, kivéve a de és a d’ előljárót, például: La Fontaine, Jean de

t      idegen eredetű magyar nevek esetében,

t      spanyol nyelvterületen az előljáró nélküli névelő, minden egyéb névelőzéket hátra kell vetni., például: Las Heras, Manuel Antonio

b)      A rendszó a családnév, a névelőzéket hátra kell vetni

t      a cseh

t      szlovák,

t      portugál, például: Rego, José Lins do

t      holland (kivéve a "Ver" névelőzék) például: Ver Huell, Carel Johan

t      német, például:Beethoven, Ludwig van

t      spanyol (kivéve az előljáró nélküli névelő), például: Pereda, José Maria de

Az esetek egy részében a névelőzék nemzeti névhasználat szerinti nagybetűs írásmódja is jelzi, hogy a névelőzék része a rendszónak:

&    Herbert von Elmsdorf (német)

egységesített alakja: Elmsdorf, Herbert von

&    Francis William Von Elmsdorf (angol)

egységesített alakja: Von Elmsdorf, Francis William

 
 

Példa történettudományi dolgozat hivatkozásjegyzékére

 

Példa történettudományi dolgozat irodalomjegyzékére

 

  

  Ajánlott irodalom

Babbie, Earl

A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. – Budapest : Balassi, 1996. –704 p.

Eco, Umberto

Hogyan írjunk szakdolgozatot? – Budapest : Gondolat, 1994. – 255 p.

Szabó Katalin

Kommunikáció felsőfokon. – Budapest : Kossuth, 1997. – 184 p.


 

[1] A téma bővebb kifejtését lásd: Tóvári Judit  Bibliográfiai adatfeldolgozás 2. köt., Besorolási adatok egységesítése. Nyíregyháza, Dialógus, 2002. 208 p.

[2] A különböző írásrendszerek átírásáról szabványok rendelkeznek. Például: MSZ KGST 1362-78 A cirill betűk transzliterációja latin betűkre. ISO DIS 843 A görög betűk transzliterációja latin betűkre.

 


Vissza a lap tetejére 

Copyright Š 2004 Dr. Tóvári Judit

E-mail: tovarij@ektf.hu

Utolsó módosítás: 2005.03.07.