A motiváció és az arousal

A motiváció és a szervezet arousalszintje között nagyon szoros összefüggés figyelhető meg. A fiziológiai szükséglet által előidézett késztetés befolyásolja a szervezet aktivációs szintjét, az arousalszintet. A késztetés fellépése növeli a szervezetben fellépő aktivációs szintet, amely a szükséglet kielégítésével csökken. A szervezet általános motivációs állapota, amit értelmezhetünk arousalként is fontos szerepet játszik a viselkedés szerveződésében, és a teljesítményben. Yerkes-Dodson törvényként említik azt a felismerést, hogy a drive állapot és a teljesítmény hatékonysága közötti összefüggést ábrázoló görbe fordított U alakú. Hebb szerint, a drive helyettesíthető az arousalszinttel és a törvényben megfogalmazott összefüggés ebben az esetben is érvényes. Az összefüggés egyértelműen azt mutatja, hogy a viselkedés szerveződése és a teljesítmény szempontjából van egy optimális arousalszint, amikor a viselkedés szerveződése a leghatékonyabb a teljesítmény pedig a legmagasabb. Ha az arousalszint alacsony álmossá válunk, és nehezebben tudunk koncentrálni. Ha magas az arousalszint, akkor a viselkedés dezorganizálttá, figyelmünk szétszórttá válik, és teljesítményünk csökken. A szervezet az optimális arousalszint elérésére törekszik és igyekszik azt fenntartani.

Motivációelméletek

A motivációelméletek a motiváció működésének mechanizmusaira keresik a magyarázatot. Két elterjedt felfogás a drive-redukciós és az arousalszint elmélet. A 40-es, 50-es évek egyik elterjedt nézete az alapvető motívumok működésére vonatkozóan a drive-redukciós elmélet volt. Ennek alapján a motívumok arra irányulnak, hogy redukálják a személy által felszültségként átélt pszichikus állapotot, és a feszültség vagy drive csökkenése örömet okoz. Bizonyos motívumok (pl. éhség) működése valóban megmagyarázható a drive-redukció elmélet elveivel. Más motívumok működésére azonban, mint a szexuális és kíváncsiságmotívumok nem képes kielégítő magyarázatot adni. A kíváncsiságnál maradva, az elmélet szerint mindenkinek el kell derülnie a szélsőséges feszültségkeltő helyzeteket, de néhányan keresik az olyan tevékenységeket, melyek erős izgalmakkal járnak (pl. sárkányrepülés, sziklamászás stb.)

A motivációval kapcsolatban leginkább elfogadott elvét napjainkban az arousalszint elmélet Az elmélet abból indul ki, hogy minden ember az optimális arousalszint elérésére törekszik. Az optimális szint természetesen egyénenként változó. Az alapvető fiziológiai szükségletből fakadó motívumok (pl. éhség, szomjúság stb.) az optimális szint fölé emelik az arousalszintet, így olyan viselkedést eredményeznek, amely lecsökkenti a megemelkedett arousalszintet. adja.

Abban az esetben viszont, amikor az élő szervezetet kevés inger éri, az arousalszint lecsökken az optimális szint alá, ami a szervezetet az arousalszint növelésére fogja motiválni. Keressük a környezetünkben az ingereket (ideértve a szexuális izgalmakat), az újdonságot és a komplexitást, azonban csak az optimális szintig.